Befejezetlen történetek 3.
Hosszú távú swinger kapcsolat?
Háromszor jött utánunk az öltözőbe Sanyika, végül a férjem mobilszámát megadtuk. Nem is értettem, miért, hisz mindkét együttlét „balhéval” végződött. Ma már tudom: ha kincset talál az ember a klubban, nem engedheti elveszni.
Sanyika többször hívta a férjemet, hogy menjünk el hozzájuk borozni. Éreztem, hogy nem lenne szabad, de azt is, hogy be kell fejeznünk, amit elkezdtünk. Egy ilyen „előjáték” után befészkelte magát a testekbe a vágy. Akartuk őket, Sanyika is engem, csak azt nem tudtuk, Tia mit gondol... El tudja-e felejteni a „tiltott csókot”? Tiszta lapokkal újrakezdünk, vagy innentől kezdve „csak barátok” leszünk? Nőként tudtam, valahol mélyen éreztem: nem lesz megbocsátás és újrakezdés. Mégis úgy döntöttünk, elmegyünk hozzájuk két nappal azután, hogy egy swinger klubban együtt töltöttük az éjszakát. Kockára vágtuk a sajtokat, olajbogyóval díszítettük a tálat, és egy óra késéssel, de elindultunk.
Az autóban találgattuk, mi történik majd: egymásnak esünk náluk vagy csak ismerkedünk? Egyre jobban izgultam, jobban, mint az első swinger klubos éjszakánkon. Kíváncsi voltam, milyen lesz a „hétköznapi” Tia és Sanyika, mi lesz az első benyomásom róluk, az otthonukról. Vártam és féltem is a megérkezést.
Egy olyan Sanyika fogadott, akire nem számítottam. Teljes ellentéte volt két nappal azelőtti önmagának. Kedves, törődő házigazda, aki leste a kívánságainkat és minden mozdulatunkat. A művelt, gyengéd és sármos Sanyikát is megismertük. Tia maradt a régi, hűvös és visszafogott. Nem tudja megbocsátani a csókot, ezt valahol mélyen sejtettük, de mégis reménykedtünk, hisz ő volt első nő, aki igazán bejött mindkettőnknek, a pasi pedig mágnesként vonzott.
Sanyika és közöttem a kémiai nem veszett el. Tekintetünk találkozásaiban ott volt a tűz. Szerettem volna, ha a többórás beszélgetés után, végre nemcsak a lelkemet simogatná. Balázson is láttam, bejött neki Tia, még szebbnek látta, mint a klubban. Tia szép zöld szemei viszont fagyosak maradtak.
Sanyika egy mondata még mindig itt cseng a fülemben:
- Ti most is olyanok vagytok, mint a klubban: természetesek. Nincs megjátszás, nincs maszk.
Mi ebben a különleges, akkor még nem értettem. Másfél év swingerezés után már én is tudom, hogy ez ritka kincs, főleg ha még kölcsönös szimpátia is társul hozzá.
Sanyika felvetette egy hosszú távú kapcsolat lehetőségét. Elmesélte, hogy egy évig összejártak egy horvát párral, de azok visszaköltöztek. Ecsetelte, milyen sok előnye van: nem kell kiábrándultan a klubban ülni, és (hiába) várni, hogy jöjjön egy normális pár, akivel még kémia is van; akár gyerkőcös programot is össze lehetne hozni; és néha ottalvós bulikat, amikor nincs rohanás, hanem édes ébredés utáni négyes összebújás.
Csábító és ijesztő is volt a gondolat. Kívántuk őket, a második találkozás csak megerősített bennünket; de mi van, ha közben felerősödnek az érzelmek valamelyik oldalon; be kell-e vonni a gyerekeket; kizárólagosságot jelent ez, vagy közben más párokkal is összejöhetünk?
Már a beszélgetés alatt ezeken agyaltam, hisz úgysem történt más azon az éjjelen. Kicsit táncoltunk, de mindenki maradt a párjával. Csak Tián múlott, hogy így ért véget a borozós este.
Balázzsal otthon átrágtuk a dolgokat. Tetszettek nekünk, szívesen találkozgattunk volna velük. Azt viszont eldöntöttem, egy dologhoz ragaszkodni fogok: óvszer nélkül nincs több szex.
Tervezgettük is a következő nagy találkozást. Közben a kommunikációból kikerült a férjem (Tia benne sem volt). Maradtunk mi ketten: Sanyika és én. Napi szinten cseteltünk: megismertük egymás hétköznapjait, vágyait, álmait. Szervezgettük az újabb együttlétet, de valahogy mindig meghiúsultak a randik. Éreztem, hogy Tia nem örülne a viszontlátásnak, és azt is, hogy túl messzire mentünk. Mi ketten mindenről tudtunk beszélni, legyen az kultúra vagy bulvár, flörtöltünk egymással.
Balázsnak minden beszélgetésről beszámoltam, nem vette észre, vagy nem akarta mondani, hogy Sanyikával már átléptük a határokat. Pedig kellett volna, még ott és akkor.
Két hónap után eljött a nagy találkozás. Egy nyilvános buliban randiztunk. Jó volt újra látni őket. Tiát simogattam, flörtöltem vele, de nem éreztem a viszonzást, Balázzsal sem találtak egymásra.
Bezzeg Sanyika és én! Izzott a levegő körülöttünk, hozzá simultam tánc közben, az ujjai a fenekemen csúsztak lefelé, érzetem ahogy elönt a forróság odalent. Egymás pillantásában elmerültünk, végre itt vagyunk, újra együtt táncolunk. A fülembe súgta:
- Szofi, elvittük a gyerkőcöt pizsipartira, miénk a lakás.
Az együttlét gondolata is felizgatott, erre vágytunk két hónapja, befejezni, amit elkezdtünk. Jól érezni magunkat négyen, feledni a hétköznap nyűgeit, az élet terhét, és elveszni egymás testében.
Balázs egy ismerősbe futott, és elment a vele a bárpulthoz. Mi hármasban érzéki táncot lejtettünk, nem érdekelt, ki mit szól, átadtam magam a pillanatnak. Egymásba fonódtunk, Tia volt középen, kényeztettük, a haját simogattam. Ahogy a dalnak vége lett, Tia kirohant. Nem értettem, mi történhetett. Sanyika nem ment utána, hiába kértem. Szerinte csak rossz napja volt. Nem hagytam annyiban, én mentem ki beszélni vele. Elmondta, zavarja, hogy közöttünk Sanyikával ekkora a kémia, miközben neki Balázs nem jön be.
Nem tudhatjuk, hogy tényleg ezért nem működtünk mi négyen, vagy azért, mert mindent elrontottam azzal a „tiltott csókkal”. Mindegy is volt, ott és akkor nagyon együttéreztem a fátyolos tekintetű szépséggel. Nekem sem esne jól, ha a férjem hónapokig csetelgetne egy nővel, a lelkébe látna, és ilyen erős kémia lenne közöttük. Eldöntöttem: véget vetek ennek a „kapcsolatnak”. Tiával egymást átölelve értünk be a táncterembe, odaléptem a férjéhez, és a fülébe súgtam, hogy elbúcsúzom, és mindig szép emlék marad.
Úgy szorított magához, mint azon a felejthetetlen karácsony éjszakán, a lelkem egy darabja ott maradt abban az ölelésben. Egy hétig azt éreztem, konganak a napok az ürességtől. Ráébredtem: ennek az el sem kezdődött „hosszú távú kapcsolatnak” tényleg vége.
Vége kellett volna, hogy legyen... de nem tudtuk abbahagyni. A vágy megfertőzött minket. Már nem beszéltünk mindennap, csak hetente. Balázs nem értette, miért csináljuk ezt. Kért, legyek tekintettel Tiára, és ne írjak többé Sanyikának, de válaszolhatok, ha ő keres. (Nagyobb „büntetést” érdemeltem volna, mert a swinger nem erről szól: nem szeretőt/ lelki társat keresünk, hanem közös szórakozást a párunkkal. Nem veszíthetjük el a fejünket. Ez egy közös játéknak indult, a mi kettőnk játékának, és én megszegtem a szabályokat...)
Így is működtek a beszélgetéseink Sanyikával. Kívántuk egymást, ami tiltott, az még vonzóbb. Az elveszett reménybe is kapaszkodtunk. Mi lehet ennek a vége? Ésszel tudtam, hogy nem leszünk már együtt mi négyen, és azt is, hogy nem csalom meg a férjem. Szeretem Balázst és a kettőnk közötti bizalmat. Nem adom fel mindezt néhány lopott pásztoróráért. Akkor hogyan tovább?
Menni kell klubozni: megélni a férjemmel újabb testi örömöket, és élvezni a „hódítói csapatmunkát”. Hátha a következő történetek felülírják ezt a sztorit. Hátha az új élmények majd törlik a fejemből, a lelkemből az emlékképeket, amik peregnek, kattognak és várják a befejezést. Hátha...
