Befejezetlen történetek 1.
A swinger íratlan szabályai
Élveztük a nyarat, swinger klubos kalandjaink megváltoztatták az életünket. Azt is mondhatnám, feje tetejére állt velünk (főleg velem) a világ.
Azt éreztem, minél többet tapasztalok, annál jobban élvezem, teljes gázzal megyek előre, oda kell érnem a célba! Kell valaki, akivel megáll az idő, akivel sodródhatok, minden gátlásom/ félelmem feloldódik, és csak élvezem a szexet. Nem tudtam még akkor, hogy ez lesz az én karácsonyi ajándékom, hogy örülni fogok, szárnyakat kapok. A magasból viszont mélyre lehet zuhanni...
Miközben egyre jobb lett a szexuális életünk Balázzsal, egyre többet tapasztaltunk a swinger íratlan szabályairól. Az ember a saját bőrén tanul, ezért hiába is olvasgattam a fórumokat, tanácsokat. A hibák szaporodtak, és mi szépen okosodtunk.
Emlékeztek még az olasz párra, akivel először cseréltünk partnert? Nem tűntek el az életünkből. Legalábbis Fabio az enyémből nem. Nyár elején találkoztunk, a kölcsönös szimpátia megvolt, a szex is egész jó volt, de tele gátlásokkal, megszakításokkal. Fabio azonnal jelentkezett, amint hazaértek olasz otthonukba. Kedves gesztusnak tartottam. Végül is felnőttek vagyunk, volt egy egyéjszakás kalandunk, de tudjuk kezelni a helyzetet - gondoltam. Vagy mégsem?
Javában zajlott a foci-vb, az éjszakába nyúló mérkőzések alatt többször cseteltünk. Ártatlan beszélgetések arról, ki kinek szurkol, ki mit csinált aznap. Egyszer viszont megkérdezte, tőlem a kis olasz, hogy én is törlöm-e a levelezésünket. Nem is értettem, miért kellene, hisz teljesen ártatlan témák, semmi cset-szex, vagy hasonló. Balázs mindegyikről tudott. Megkérdeztem, hogy ő miért törli. Mert féltékeny a felesége, jött a válasz.
Egy rövid ideig szünet következett, majd újabb csetelgetés, hogy ő nem bírja nélkülem, menjünk ki hozzájuk nyaralni. Helyesnek találom őt, de nem kéne folyton nyomulnia, elég lenne egy újabb randi részleteit egyeztetni, vagy negyedévente egy baráti beköszönés. Amikor feldühít, kiosztom, ennek ellenére nagyjából két hónap múlva jelentkezik, és ez így megy már bő egy éve. Abban maradtunk legutóbb, hogy karácsonykor ismét eljönnek Budapestre, és mindenképp találkoznunk kell. Meglátjuk, épp jóban vagy rosszban leszünk...
Egy dolgot lehetett volna ebből megtanulni: a swinger legyen csak szex, nem kell utána jópofizni, főleg akkor nem, ha a feleség erről mit sem tud. Fabio volt az első pasi, akivel lefeküdtem mióta Balázs van nekem (bő évtizede), udvariassági kérdést csináltam az ügyből, nem kellett volna.
Egyszerű volt a helyzet azzal a párral, akikkel életünk első swinger éjszakáján találkoztunk. Azon az áprilisi éjszakán még nem volt párcsere. Nyáron, teljesen véletlenül, összefutottunk velük a kedvenc helyünkön. Régi ismerősként köszöntünk egymásnak. Annyira természetes volt, hogy mi összetartozunk Beával és Tamással. Másokra nem is koncentráltunk. Négyesben mentünk fel egy sötét szobának nevezett helyiségbe. Tényleg jó sötét volt, még a benn kukkoló néger srácot is alig vettük észre. Az is adta magát, hogy párt cseréljünk. Meg is történt, ismerős testek játéka volt ez, és a szabályok sem változtak. Nem volt teljes névcsere, telefon vagy egyéb elérhetőség. Ők valószínűleg már megtanulták a leckét...
Persze akad, akinek működnek a hosszú távú kapcsolatok egy párral, de a tapasztalatok azt mutatják, ez ritka, és mindig csak (érzelmi) gabalyodás van belőle.
Nyár végén találkoztunk még egy párral, akiknél ilyen gondok (ugyancsak) nincsenek. A pasi szemmel láthatóan fiatalabb volt a nőnél, egész jóképű srác. Az tűnt fel, hogy nem mer senkire sem nézni, pedig provokáltuk őket Balázzsal rendesen. Egész éjjel kerülgettük őket. Bejöttek, a csajt is vonzónak találtuk, ő néha ránk is mosolygott, miközben italért ment. Gondoltunk egyet, és melléjük huppantunk a kanapéra.
Amíg elment a nő egy újabb italért, a helyes srác gyorsan megsúgta nekünk, hogy ő tizenkét évvel fiatalabb, és még meg is kérdezte, látszik-e. No erre mit kellett volna mondani? Csak diplomatikus női választ adhattam: nagyon klassz csaj a barátnője, fel sem tűnt a nagy korkülönbség.
Beszélgettünk kicsit erről-arról, viszont a lényegről keveset: mit is kezdjünk egymással, mikor szobára megyünk. Végig poénkodtak, viccesnek tűntek, de tisztázni semmit sem sikerült. Úgy értelmeztük, hogy nem vágynak nagy közönségre, ezért keresünk majd egy eldugottabb helyet. Elég komoly kommunikációs zavart lehetett közöttünk, mert ők a legnyíltabb színteret választották a szexhez, a döngetőt. Ez nem más, mint egy hatalmas kanapé a szoba közepén (akár színpad is lehetne), amit kisebb ülő alkalmatosságok vesznek körül, és adnak helyet a gerjedni vágyó közönségnek. A kezdeti megrökönyödés után arra gondoltunk, nem futunk el, ezt is ki kell próbálni, még ha mélyvízként is ért utol minket. Belevetettük magunkat. Eltelt, amíg testben és lélekben partra találtunk Balázzsal.
Emiatt vagy csak mert így is tervezték, nem kerültünk különösen közel egymáshoz. Mindenki a saját párját kényeztette. A csaj néha megcsókolt, kicsit harapdálva, ezért annyira nem tudtam átadni magam a gyönyörnek. A fiatal srác csak nézett, láttam bejövök neki, de nem közeledett. Én sem mertem kezdeményezni. Egyszerűen azt éreztem, a helyes kicsi fiú, csak a nőé. Az ő játékszere. Ha elvettem volna, biztosan még nagyobbat harapott volna belém. Jó kislány voltam, így békében mentünk az étkezőbe egy kis falatozásra szex után. Együtt felöltöztünk, elköszöntünk: lehet, hogy még összefutunk végszóval. Mi beültünk a családi autónkba, a helyes fiatal srác pedig a BMW-be a nő mellé, az anyósülésre...
Vannak íratlan szabályok, amiket vagy érzel vagy megtanulsz; és vannak félbeszakadt sztorik, melyekről nem tudjuk, lesz-e folytatásuk. Ha igen, jó; ha nem, túléljük.
Ezzel a nyár véget is ért, nem tombolt már a forróság, a hormonok is csendben maradtak. Olyannyira, hogy egy egész évszak kimaradt, nem voltunk ősszel swingerezni. December elején már alig vártuk a téli szünetet. És jött is a karácsony.
Az a történet, amiről mesélni szeretnék legközelebb, ugyancsak befejezetlen, de más! A karácsony hangulata lengi körül azt az éjszakát. Az a fajta, amit nem lehet elfelejteni. Egyrészt, mert ajándék volt az élettől: leolvadt a bennem lévő jégfal, megszűnt a félelem, és azóta önfeledten élvezni tudom a swinger-szexet. Másrészt, mert egy gyönyörrel és fájdalmas vágyakozással teli előjáték lett. Túl hosszúra sikeredett foreplay, és csak az égiek tudják (vagy ők sem), létezik-e happy end...
