Dolce vita 1.
Forró éjszaka
Tombol a nyár, és tombolnak a hormonok!
Ha egyszer elkezdesz swinger klubba járni, nehezen hagyod abba! Legszívesebben minden hétvégén ott lennél – van, aki így is csinálja, sőt heti többször is benéz.
Na jó, mi ennyire nem kattantunk rá, de élvezzük nagyon! Teljesen más színben látjuk a világot! Igen: hát persze, hogy rózsaszínben! A körmöm is rózsaszín lett és az új blézerem is...
De tényleg, másként nézel a veled szembejövő férfiakra és nőkre. Mindent swinger szemmel mérsz fel rajtuk: bejönne, nem jönne, mit csinálnál vele... Azt hiszem, egyesek érzik ezt, még a szemük is felcsillan. Sebaj, izgalmasabbá váltak a hétköznapok. Olyan mintha újra tinédzserek lennénk, nemcsak a klubban flörtölünk más párokkal, de egymással is egyre többet. A férjem, Balázs, élvezi. Kell ennél több?
Ma este ismét egy budai, exkluzív villába készülünk. Jártunk már ott egyszer, de nem volt „sikeres” éjszaka. Az utolsó két alkalommal nem találtunk párt.
Sokan úgy tartják, nem kell válogatni: a szex a lényeg. Nálunk fontos, hogy legyen kémia: egy meleg pillantás vagy mosoly, tánc közben egy ölelés - mindegy, legyen valami, ami megfog.
Szóval jártunk már itt. A buli kiváló volt: tánc, zene, jó hangulat, de semmi komolyabb kaland. Valahogy visszahúzódóbbak itt az emberek, mint más klubokban. Legtöbbjük esztétikus, kellemes megjelenésű, de mintha nem mernének nyitni, vagy csak nehezen oldódnak, nem tudom.
Mindenesetre egy fontos szabályt megtanultunk a múltkor: sokáig ne beszélgessetek egy párral, ha nem akartok tőlük semmit. Nem kell udvariaskodni, mert félreértik...
Ahogy hallottam, és tapasztaltuk is egyszer, a helyet a külföldiek is szeretik. Ez jó! Jöjjön hát a multikulti! Belépünk a budai villába, látom a bár körül ülő párokat. Ma sem rossz a felhozatal...
Átöltözünk, lemegyünk a többiek közé. Mindenkinek bemutatkozunk. Már megvan, ki a kedvenc páros: a „fekete páros”. Nem négerek, annyira még nem multikulti a buli, csak fekete hajuk van. A mi korosztályunk a házaspár. Leülünk, csacsogunk kicsit ezzel, kicsit azzal. Megtanultuk: így kell.
Utána leragadunk a kiszemeltek mellé: látom, hogy bejövök a páros férfitagjának. A szemei rám tapadnak és mosolyog egyfolytában. Jó kezdet – lenne, ha a párja is így viszonyulna hozzánk. Nem érzem a kölcsönös vonzalmat. Várjunk, még semmi nem dőlt el.
Lemegyünk a tánctérre, tombol a társaság. Az általunk kiszemelt „fekete párossal” táncolunk. Imádom a zenét! Oldja a hangulatot, simogatja a lelket, a testeket pedig közelebb viszi egymáshoz, nagyon közel. A pasin érzem, közeledik, akar engem. A nő viszont egyre hűvösebb. Hát ebből sem lesz semmi...
Leülünk pihenni a bejárattal szembeni kanapéra reményvesztett hangulatban. Ez a pár bizonytalan, és már elég későre jár. Kezdünk beletörődni Balázzsal, hogy itt megrekedtek mámoros éjszakáink... Lehet, hogy mégsem?
Új páros érkezik, fiatalabbak nálunk. A pasi alacsony, de jóképű. A nő is alacsony, festett szőke, nem az én esetem, de látva őket, mégis megmozdul bennem valami.
Visszamegyünk táncolni, még mindig a kedvenceinkkel. Közben figyelem az öltöző ajtaját, és kijönnek.
A pasi szeme megakad rajtam, találkozik a tekintetünk. Le sem tudja venni azt az átütő zöld szempárt rólam. Tetszik, hogy akar, hogy felfalna, és nem tetszik, hogy csak ül egy helyben és cigizik: füstöl megállás nélkül. Többször összenézünk, rá van írva, hogy már le is vetkőztetett fejben, és látja magunkat szenvedélyesen szeretkezni...
A táncba beleunva, megkérdezzük a „fekete párost”, feljönnek-e velünk a medencéhez. Elég egyértelmű volt az utalás, összedugják a fejüket, utána a pasi közli szánakozva, hogy a felesége ma inkább nem menne bele semmi játékba. Oké, számítottunk erre a válaszra.
- Mi felmegyünk kicsit szétnézni – mondjuk.
Bekukkantunk a szaunába is, üres és befűtve sincs. Pedig jó lenne ott izzadni valakikkel, és utána csobbanni a medencében. Vágyakozunk egymás karjaiban, mikor megérkezik az alacsony páros.
A srác angolul bemutatkozik: ő Fabio, a felesége pedig Elena. Olaszok, így hát borzalmas az angoljuk, de sebaj értjük egymást. Átutazóban vannak Budapesten, a görögországi nyaralásból tartanak hazafelé.
Fabio azt mondja, lemennek és megkérik a tulajt, kapcsolja be a szaunát. Jó ötlet, mi addig elmegyünk vacsorázni Balázzsal. Ott találjuk a kedvenc párosunkat, beszélgetünk velük – azt még lehet. Egyszer csak Fabio arca tűnik fel az étterem ajtajánál.
- Sophie, the sauna is hot! - mondja akcentussal. De édes!
A férjemre nézek, bátorítóan mosolyog. Ha már forró, menni kell!
